Az új Mt. a szabadság kiadásáról az alábbiakat írja:
124. §35 (1) A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.
(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot.
(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság – a (2) bekezdéstől eltérően – az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.
(4) A szabadságot az (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.
(5) Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint a (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell nyilvántartani.
A munkaidő beosztás hiánya (5) bekezdés, csak a kötetlen munkaidőben dolgozók esetén fordulhat elő, egyébként mindenkinek kell, hogy legyen munkaidő beosztása.
Az előírások a gyakorlatban azt jelentik, hogy a munkáltató szabadon választhat, a munkaidő beosztás szerinti órákban számolva vagy napokban (egy nap 8 óra) kívánja kiadni, illetve nyilvántartani a szabadságot. A munkáltató dönthet úgy is, hogy egyes munkavállalói csoportoknak napokban, míg másoknak a munkaidő beosztás szerinti órákban adja ki a szabadságát. Mindkét esetre igaz, hogy a munkavállalónak vagy egy teljes naptári munkanapról vagy egy 24 órás munkanapról kell mentesülnie. Utóbbi akkor fordulhat elő, ha a munkavállaló munkaideje az egyik napon kezdődik és a másik napon fejeződik be.
A munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő beosztás mellett foglalkoztatott munkavállaló esetében, ha a munkáltató a szabadságot órákban adja ki, akkor valóban annyi óra szabadságot fogyaszt a munkavállaló, ahány órára az adott napra be volt osztva munkavégzésre. Így ha csak egy nap szabadságot vesz ki és ezen a napon, több mint 8 óra munkavégzésre volt beosztva, akkor egy nap alatt nem 8, hanem több óra szabadságot fogyaszt.
A megoldás a következő. A munkavállaló 7 nap szabadsággal rendelkezik, a munkáltató az e feletti résszel. A munkavállaló köteles 15 nappal előre jelezni a szabadság igénybevételét, a munkáltató, pedig eleve betervezi a szabadság kiadását. Ez lehetőséget ad a munkáltató számára, hogy a szabadság kiadását megelőzően úgy készítse el a munkaidő beosztást, hogy a tervezett szabadság időtartamára nem munkaidőt tervez, hanem szabadságot napi 8 órával. Ha a munkavállalók egyenlőtlen munkaidőben dolgoznak (hétfőtől csütörtökig többet dolgoznak, mint 8 óra pénteken, pedig kevesebbet) akkor köteles a munkáltató munkaidő beosztást készíteni. Ha nem készít mindig az előző heti beosztás lesz az érvényes. Ez azonban nem jó, a munkáltató kénytelen beavatkozni a munkaidő beosztásba és amikor a munkavállalót szabadságra küldi, akkor a munkaidő-beosztást úgy kell elkészítenie, hogy a munkavállalónak naponta 8 óra szabadsága fogyjon. Ezt úgy teheti meg, hogy a munkaidő beosztásba SZ betűvel szabadságot tervez, ami automatikusan 8 órát jelent. Ebben az esetben a négy nap alatt ledolgozott többlet munkaidő a munkaidőkeret végén rendkívüli munkavégzés lesz és 50% pótlékkal kell ellentételezni.
Másik megoldás lehet az, ha a szabadságot engedélyező vezető a munkaidőkeret vége, illetve az év vége felé figyeli azt, hogy a munkavállalónak hány óra szabadsága fogyott és hány óra szabadsága van még. Ezt egyébként is nyilván kel tartani. Ha pl. a hátralévő szabadság órák nem a 8-nak többszörösei, akkor eleve úgy osztja be a munkavállalót ezekre a napokra, hogy pont annyi órája fogyjon, mint a mennyi szabadsága van hátra.
Ha pl. 12 óra szabadsága van a munkavállalónak, akkor egyik napra 8 órára, a másik napra 4 órára fogja beosztani a munkavállalót.
Sajnos a munkaidő beosztás megváltoztatása nélkül csak úgy lehet megoldani a problémát, ha a munkavállalóknak egységesen napokban adják ki a szabadságot. A bérszámfejtő programnak külön-külön kellene tudni kezelni a két variációt. Az egyik munkavállalói csoportnak napokban, míg a másiknak órákban kellene számfejteni.
A 12 órás váltásokban dolgozók esetében két 12 órás munkanap három 8 órás munkanapnak felel meg. A másik munkavállalói csoport esetén egy hét szabadság 40 órát azaz öt napot jelent.
Mivel a munkáltató rendelkezik a szabadság jelentős részével, így akarata szerint úgy adhatja ki a szabadságot, hogy az éppen kerek óraszámot tegyen ki.
A kollektív szerződés az Mt. 124.§-tól a munkavállaló javára eltérhet. Lehet tehát olyan megállapodást kötni, hogy amennyiben a munkavállaló utolsó napi szabadságára már nem elég a hátralévő óraszám, akkor a KSZ ezt minden esetben kipótolja a napi 8 órára. Így a munkavállaló az utolsó szabadságnapján akkor is egy nap otthon lehet, ha egyébként már pl. csak 4 óra szabadsága maradt.
Miskolc, 2014. március 07.